A magyar példáink...avagy miért olyan "sikeres" a magyar futball
2019. november 15. írta: Deanka

A magyar példáink...avagy miért olyan "sikeres" a magyar futball

Példaképe vagy követendő mintái mindenkinek vannak, legalábbis jobb esetben, ha tudja hova szeretne eljutni, de nem mindegy mit vagy kit vesz valaki alapul. Vegyük példának a focit, amin keresztül egészen jól lehet érzékeltetni a magyar minták, példák legnagyobb problémáját.

A magyar football - amit a magyar kormány csupán anyagiakkal és szinte üresen álló stadionokkal támogat - már régóta egy olyan mély gödörben van, amiből úgy tűnik nincs esély a kimászásra. A megoldás nem is lehetne egyszerűbb: követendő és megbecsülendő példákat kellene a magyar fiatalok elé állítani, olyanokat, amilyenek az elmúlt évtizedekben nem igen akadtak. Természetesen azért az utóbbi időszakokban is voltak és vannak közepesen ünnepelt "sztár" focistáink. Ilyenek voltak az ezredforduló környékén: Lipcsei Zoltán és a tragikus körülmények között elhunyt Fehér Miklós, vagy az őket követő - viszonylagos nagy karriert befutott - Király Gábor, Gera Zoltán és Dárdai Pál; de ha nagyon őszintén tekintünk karrierjükre, akkor láthatjuk, hogy igazából csak a magyar média emelte őket "Ronaldói" magaslatokba, a külföldi ligákban leginkább megmaradtak a mérsékelt értékeléseknél. 

hungarian_national_football_team_aranycsapat_before_their_match_at_wembley_1953.jpgDe mi történhetett az Aranycsapat hagyatékával? Hová tűntek futball csillagaink? 

Véleményem szerint sehova. Ne gondoljuk, hogy ma egy magyar fiatal tehetségtelenebb lenne bármely más nemzet fiataljainál, csupán más a hozzáállásuk. Míg másoknál, például a portugáloknál vagy a dél-amerikaiaknál egy kitörési lehetőség, addig a magyar foci és követett mintáinál: az olaszoknál, angoloknál vagy franciáknál - kevés kivétellel - leginkább az üzleti szempontok érvényesülnek, így egy jó profitot termelő biznisz vált belőle. Míg Magyarországon az Aranycsapat idején az előbbi példa érvényesült: a latin amerikai túrára is szökés által jutott ki a csapat, ahonnan páran már nem is tértek haza, addig manapság a gyors gazdagodás és a korai "nyugdíjba vonulás" lehetősége adja az "ambíciót". 

0112_zsoterdonat.jpg

Manapság egy magyar focista azt láthatja, hogy nem kell kemény munkát, időt és energiát fektetnie ahhoz, hogy elérje ezt a delejes célt, elég, ha a többieknél szerencsésebben rúgja fel a labdát, vagy szerencsésebben ismerkedik össze a megfelelő emberrel és már kapja is a zsíros forintokkal, autóval és számos más extrákkal járó szerződést. Miért menjen külföldre, ahol már azért is meg kell dolgoznia, hogy a cserepadra ülhessen, hogy aztán még keményebb munkával nevet szerezzen magának a kezdőcsapatban, és sikeres karriert építhessen magának, ha tized annyi "küzdelem" árán itthon is jóval az átlag fölötti életszínvonalat biztosíthat magának?! Mit gondoljon a fiatal, mikor Magyarországon futballal haknizó sportkommentátorok elemzik a meccseket és a játékosok teljesítményét, mikor valaki nulla sport vagy üzletemberi teljesítményt felmutató harmadik számú kapusból az ország egyik vezető csapata igazgatója lehet?! És ez csupán a jéghegy csúcsa. 

buzsaky.png

A tréningeket olyan edzők tartják, akikre aligha nézhetnek fel, már ha a teljesítményt és a belefektetett munkát vizsgáljuk: legtöbbjük a fociból bőven kiöregedett veterán, akik szakmai múltja pár másod-harmadszámú csapaton nem mutat túl, így sem mentálisan, sem sportszakmailag nem tanulhatnak tőlük semmit. Persze van ellenpélda is, ilyen az utóbbi időben a magyar válogatottat vezető Dárdai Pál is, akire már méltán tekinthettek fel a fiatalok, a siker sem maradt el. A kérdés jogos: miért nem ezek az emberek vezetik a jövő focista generációjának kinevelését? A válasz egyszerű: míg a karriert befutott sportolóink ténylegesen sportként viszonyulnak hozzá, addig a felelős döntéshozók kizárólag az üzleti szempontokat részesítik előnyben, a kettő pedig egyáltalán nem fedi egymást. Legalábbis itt. A másik ok, hogy rendkívül kevesen vannak, egészen pontosan két ilyen személyt emelhetünk ki: a fent már említett Dárdait és a nemrégiben visszavonult Király Gábort. Ők azok, akik jó példaképként állhatnának a gyerekek előtt, és ők azok, akik még értenek a nyelvükön és képesek megszólítani őket. 

nevtelen-21-e1501064255859.jpg

A magyar médiát pontosan azok lepték el, és azok jelzik az irányt, akik képesek ezeket a kétes üzleti érdekeket kiszolgálni. Munkájuk semmilyen szempontból sem előremutató, rossz és káros példát állítanak a jövő generációja elé. Ez nem csak a fociban érhető tetten, a közéletben, az üzleti szférában is számos olyan minta áll, amiket látva nem lehet csodálkozni a hanyatló tendencián, vagy a folyamatos elvándorláson. 

Ha a hitelességet és a népszerűséget nem választja majd el egy éles vonal, ha kizárólag a kompetenciát, a munkát, az alázatot és odaadást jutalmazzák az annak kijáró fizetséggel és annak extráival, akkor talán javulhat majd a helyzet. Addig viszont marad az "apadhatatlan" reménykedés.

Ha tetszett, lájkolj minket Facebookon is! Köszönjük!

Ha van véleményed a témában, írj egy kommentet és beszéljünk róla!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualfreedom.blog.hu/api/trackback/id/tr1915307520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andy73 2019.11.16. 16:01:41

Jól megmondta a névtelen blogger a tutit. A szokásos negatív hozzáállás, rinyálás vagy esetleg káörvendő ellendrukkerkedés, szakértő kritikának álcázva
Mivel te kérted a kommentet, tessék:
"A magyar football - amit a magyar kormány csupán anyagiakkal és szinte üresen álló stadionokkal támogat - már régóta egy olyan mély gödörben van, amiből úgy tűnik nincs esély a kimászásra."
Éppen a poszt napján, telt ház előtt játszott a válogatott, a 67 ezer jegyet egy nap alatt elkapkodták. Ezt már a poszt előtt lehetett tudni, ebből is látszik, hogy a névtelen szerző célja elsősorban a nyitómeccs emelkedett hangulatának lerombolása.
Egyébként az utolsó forduló előtt még versenyben vagyunk az Eb-re való kijutásért, egy győzelemmel még a közvetlen kijutás, a második hely is elérhető a csoportban. Ebbe a helyzetbe rondít bele az ellendrukker.

"viszonylagos nagy karriert befutott - Király Gábor, Gera Zoltán és Dárdai Pál; de ha nagyon őszintén tekintünk karrierjükre, akkor láthatjuk, hogy igazából csak a magyar média emelte őket "Ronaldói" magaslatokba, a külföldi ligákban leginkább megmaradtak a mérsékelt értékeléseknél"

Senki sem emelte őket ronaldói magaslatokba. Fogd fel, hogy Ronaldóból és Messiből csak egy van, az összes többi külföldi sztár is messze mögöttük jár futballtudásban, ezt mindenki tudja. Ezzel együtt a felsorolt magyar focisták azokban a topligákban bizonyítottak, ahová az egész világról viszik-veszik a tehetségeket, és csak mutatóban vannak hazai focisták - a sok százezer angol vagy német igazolt gyerek/korosztályos focista is csak álmodik arról, hogy felnőtt korában ott játszhasson.
Ha konstruktív akarsz lenni, akkor ne azt bizonygasd, hogy sikertelenek vagyunk, és hogy miért, hanem esetleg vizsgáld mge azt a kérdést, hogy a horvátok miért sokkal jobbak és sikeresebbek nálunk itt a szomszédban, és mit tanulhatnánk tőlük. Ők viszont nemcsak nálunk jobbak, hanem a világ legtöbb futballnemzeténél, még az angolokat is kiverték az Vb-elődöntőben tavaly. A többi szomszédunk sorsa még szintén bizonytalan az Eb-re való kijutást illetően, kivéve a sokkal népesebb ukránokat, de pl. a románok is csak a harmadikok lettek a csoportjukban.