Már a 19. században is rendkívüli népszerűségnek örvendő Váci utca északi része 1964-ben vált a budapesti belváros első sétálóutcájává, ezt követte a déli oldal 1996-ban, aminek számos szép üzlete és remekbe szabott épületei csak úgy vonzzák a magyarokat illetve a nagy számban érkező turistákat. Már-már fókuszálja figyelmünket, tekintetünket, így könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy a környék kisebb utcáiról egyszerűen megfeledkezünk. Ez fokozottan igaz lett mostanság, pedig vannak ám különleges üzletek és épületek arra is és ha nem vagyunk restek a forgalmas bevásárlóutcáról olykor-olykor letérni, könnyen rájuk is bukkanhatunk.
Az egyik ilyen gyöngyszem az Irányi utcában található Bélyegbolt is, ahova belépve mintha 60 évet utaztam volna vissza az időben. Ez nem véletlen, ugyanis 1958-ban az akkor még fiatal, húszas éveit taposó Suhajda László lelkes bélyeggyűjtő szakított akkori gyári munkájával és megnyitotta üzletét, ahol azóta is napi töretlenséggel várja vásárlóit.
Laci bácsi ma már 89 évesen, de töretlen szellemmel tud beszélgetni és viccelődni a betérő emberekkel, amin viszont meglepődtem, hogy szenvedélyét unokájára is át tudta ragasztani, akivel így minden nap osztozik az üzlet működéséhez szükséges napi feladatokon. A bélyeggyűjtés Magyarországon ma már nem egy népszerű hobbi (nem úgy mint Amerikában), viszont még így is van annyi gyűjtő, illetve kevés a kifejezetten bélyeggyűjtéssel foglalkozó üzlet, hogy meggazdagodni ugyan nem fognak belőle, de a megélhetést biztosítani tudja számukra. Laci bácsi a beszélgetésünk során elárulta, hogy a legrégebbi bélyegük az 1800-as évekből való, ami már postatörténelmi jelentőségű, mivel az első önálló magyar bélyeget 1871-ben adta ki a Magyar Állami Posta. Ezen felül megsaccolni is nehéz lenne mennyi különlegességet tartogathat az érdeklődőeknek. (Amiért még tovább maradtam az a boltot körüllengő nosztalgikus és megnyugtató illat volt, ami úgy gondolom mindenkinek ismerős lehet.) De nem is kell Suhajda úrral szóba elegyedni ahhoz, hogy töménytelenül átjárjon bennünket az a szinte euforikus érzés, amit eddig csak azok érezhettek akik céltudatosan egy-egy ritka bélyegdarab beszerzése okán tértek be.
Gyűjtögetni valamit lehet káros és kóros is. A megszállott, mániákus gyűjtögetőket általában terápiás kezelésekre küldik, ahol lehetőségük nyílik arra, hogy megoldják kényszerességi problémáikat. Az egyik legszélsőségesebb fajtája a hulladék felhalmozása vagy a vásárlási kényszer. (pl ruha, cipő stb.)
Viszont ha a gyűjtés megmarad szenvedélyes hobbinak, esetleg átalakul egyfajta megélhetési forrássá, abból egészen izgalmas dolgok kerekedhetnek ki, pont olyanok, mint ez az aranyos és nagy adag nosztalgiával nyakon öntött bélyegüzlet is.
Szó mi szó, az egészen biztos, hogy az utolsó bélyegüzletek egyike ez a bolt, az egyik utolsó első generációs gyűjtővel a fedélzetén.