2018. roppant nehéz évnek bizonyult a színművészetben dolgozók számára, történt ugyanis, hogy a kormány az arra vonatkozó törvénymódosítása értelmében, a független egyesületek és színházak a továbbiakban nem részesülhetnek a társasági adókedvezményben (Tao), így sodorva őket egy lehetetlen helyzetbe. Ebben a különösen nehéz időszakban fejezte be költözését-átalakulását a Fészek Színház is, ami Cziczó Attila, Jendrics Anikó és Horváth Máté elhivatott és kitartó munkája eredményeképp sikeresen új otthonra talált a Fém Arts & Café személyében. A színház nehézkes indulását követően idén ünnepli első születésnapját, ennek okán látogattuk meg őket.
A színházban mindenkinek megvannak a maga feladatai: Attila (bal szélen) színház és kreatív vezető, ő kezeli a Facebook és weboldalukat is, Máté (jobb szélen) a technikai háttérfelelős és az Instagram oldal adminja, míg Anikó a jelmeztervezés mellett az anyagiakat és a kávézót menedzseli. A kávéházi részt a Fészek Színház tapasztalataiból kiindulva alakították ki úgy, hogy előadások előtt és után (vagy helyett, ha épp nincs futó műsor, pl. napközben) lehetőség lehessen leülni, ahol a nézők találkozhatnak, beszélgethetnek a színészekkel és az alkotókkal. Emellett minden hónapban kiállítás megnyitót, koncerteket, irodalmi esteket és különböző bemutatókat is tartanak. Egyértelmű, hogy lehetőségeikhez képest maximálisan kihasználják adottságaikat, viszont profitot "Tao" nélkül még aligha tudnak elérni: a nyitás előtt 15-20 millió forint körüli állami támogatással számoltak, ami arra lett volna elég, hogy a színház működőképes legyen méghozzá úgy, hogy magát a helyet önköltségből hozzák létre. Most viszont azokat a hiteleket kell törleszteniük, amiket a támogatás hiánya miatt, a színház fenntarthatósága miatt vállaltak.
Mikor először találkoztam Attiláékkal még az áram is éppen bekötési fázisban járt, most viszont már ott tartanak, hogy jövő áprilisig (2020) telve vannak saját illetve különböző vendég társulatok előadásaival. A programkínálat tehát garantált, a műsorokra is van érdeklődés, viszont ez még nem biztosítja számukra a működéshez elengedhetetlen fedezetet. Míg a nemzeti alapon működő színházaknál a színészek fizetése és a működéshez szükséges pénz állandó, nem függ a nézettségtől, emiatt a jegyárakat is alacsonyan tudják tartani, addig a függetlenek a jegy árusításából befolyt összegből, piaci alapon nem tudnak mindent rendezni. Sőt az így megtermelt összeg szinte semmire sem elég, így azt a konstrukciót találták viszonylag működőképesnek, hogy a vendégtársulatoknak egy előre megszabott bérleti díjat kell kifizetniük, a jegy értékesítéséből származó bevétel legnagyobb részét pedig ők oszthatják szét egymás között. 
Az első furcsaság, amit beljebb, a színházterembe lépve tapasztalhatunk, hogy hagyományos értelemben nincsen színpad, a nézőtér és a színtér egyáltalán nem válik el egymástól úgy, mint egy hagyományos színházban ("Nekem száz nézőig színház, utána már mozi"-Attila). Szó szerint minden a közönség lába előtt történik, szinte megérinthetjük a színészeket, minden apró mozdulatot-mozzanatot látunk, minden érzést, illatot-szagot érzünk, ezáltal mi is a nagy egész részévé válunk. Ezt tudatosan építették így fel, mivel fontosnak tartják a nézők bevonását is a műsorba, amit az összes náluk előadó társulat ki is használ.
Jelenleg két állandó fellépőnek számító vendégtársulattal kooperálnak; a Farid Tehrani vezette iráni Pish Pardeh-val, illetve Somogyi Anna GlobArt-jával, a többiek időközönként változnak. A Pish Pardeh főpróbáját sikerült elcsípnünk, így kicsit jobban belekóstolhattunk a színház működésébe és az előadások hangulatába. Farid Tehrani rendező a "Jeanne D'Arc a tűzben" adaptálásán dolgozott mikor "belógtunk", aminek két változatát is megnézhetjük: egyet iráni nyelven perzsa színésznővel (Solmaz Foroozande) és egyet magyar nyelven magyar színésznővel (Kálóczi Orsolya). Mi az utóbbit láttuk.
A híres iráni író, Mohammad Rahmanian eredetijét nem volt szerencsém olvasni, de már a próba is elég intenzívre sikeredett, ami nem csak a mű remekéről, hanem Orsi zseniális színészi játékáról is tanúbizonyságot adott. A terem kialakítása miatt folyton azt éreztem, hogy hozzám beszél, és mint harmadik félként én is a produkció részese vagyok; ez egyszerre volt zsigerien mélyreható és megindító. Charlotte szerepével nem egyszerű azonosulni: ő egy, a háború által többszörösen traumatizált és börtönbe vetett nő, akinek már-már skizofrén képzelgésein, szorongásain és félelmein keresztül ismerhetjük meg a történetet. 
Eleinte ugyan szükségük volt arra, hogy szinte minden társulatot beengedjenek, mostanra viszont válogatásokat kell tartaniuk, mert nem minden fér bele abba a minőségi keretbe, amit a Fém Arts-on keresztül Attiláék reprezentálni kívánnak. Az elmúlt egy évükben sikeresen letudták tartozásaik java részét és 2019. októbere volt működésük során az első olyan hónap, amikor nem volt veszteséges a színház. De ez még közel nem jelenti, hogy problémáik megoldódtak; fejlesztésekre, újításokra így sincs keretük, és a bővülés hiába szerepel jövőbeli terveik közt, ilyen körülményekkel sajnos igen távolinak hat. 
A csak "Tao"-nak rövidített kulturális támogatást az állam elméletileg azért vonta meg a független intézményektől és egyesületektől, mert számos nehezen visszakövethető szervezet élt vissza vele, viszont a szakmában dolgozók hiába jelezték már korábban többször az erre a törvényre vonatkozó módosítási javaslatukat, a kormány drasztikus intézkedésekkel válaszolt. Nagyon remélem, hogy ez a viszontagságos helyzet idővel (hamarosan) rendeződik, és sikerül egy olyan konstrukciót kidolgozni, amivel nem azokat a függetleneket büntetik, akik rendkívül sokat adnak hozzá a szebb időket is megélt magyar kulturális élethez.
Fotó: Kovács Bence (a többi képeit ezen a LINKEN találod)
Ha tetszett, lájkolj minket facebookon is! Köszönjük!
A Fém Arts & Café weboldalán minden szükséges információt megtalálsz a programokról és a bérleti lehetőségekről. 
