Mindig is csodáltam azokat a művészeket, akik képesek a világ előtt lecsupaszítani önmagukat, kilépni abból a külsőséges szerepből, amit nap, mint nap nagyon sokan eljátszunk. Álarc mögé burkolózva próbáljuk elrejteni a sérelmeinket, lelki sebeinket, csalódásainkat, fájdalmunkat vagy az esetleges bizonytalanságunkat, miközben a külvilág felé mást kommunikálunk, csak azért, hogy ne tituláljanak minket gyengének, sebezhetőnek. Úgy gondolom, hatalmas bátorságra van szükség ahhoz, hogy valaki a legbensőbb érzéseit megfogalmazza és adott esetben meg is ossza azokat másokkal. Bittner Dániel a BittnerSweet frontembere pedig pontosan így tesz az összes koncertjén. Dalszövegeiben olyan megválaszolatlan kérdéseket tesz fel, olyan gondolatokat fogalmaz meg, melyek szinte mindenkiben felmerülnek az élete különböző szakaszaiban.
„Szárnyaszegett madár vagyok, fészkem keresem.
A trükköket másoktól könnyen ellesem.
De jól esne, ha lenne hozzám egy két jó szavad.
Nélküled hogyan legyek igazán szabad?”
– részlet a Madár című dalból
Mindezen mély gondolatokat egy alapvetőn könnyen fogyasztható zenei hangzással párosítják a banda tagok (Bittner Dániel – ritmusgitár és ének, Horváth Gábor – basszusgitár, Kis Tibor Sztivi – szólógitár, Tóth Olivér – dob), és összességében egy populáris alternatív stílusban tálalják a szövegeket.
„Fejemben képzetek, nem adom senkinek!
Terveim dobozban, mondd, hová bújjak el?
Nem vagyok senki sem, ülök a semmiben.
Mindenkit kérdezek, de senki nem felel.”
– részlet a Nem vagyok senkié című dalból
Múlt héten (2020.08.06.) volt szerencsém részt venni a BittnerSweet zenekar koncertjén, ami a Hunnia Bisztróban került ismételten megrendezésre. Már több alkalommal hallottam őket élőben játszani, ismerem szinte az összes számukat, azonban mindig tartogatnak valami újat a tarsolyukban, és soha nem okoznak csalódást. Ezen a koncerten például sokak meglepetésére pár szám után elbúcsúztak Martinkó Tamás szólógitárostól, akinek helyére Kis Tibor Sztivi lépett. Dani, az énekes egy borús/ballada hangzású dallal búcsúztatta Tamást.
„Mindenki másfelé tart, mindenki másban talál magára.
És minden mozdulat olyan ügyetlen, amit feléd tehetnék.
...
Ez most így alakult, de bánni nem kell!
Bármi lesz is, ne felejts el, ne felejts el!”
– részlet a Ne felejts el! című dalból
Bittner Dánielnek az együttes alapítójának, énekesének és dalszövegírójának megint csak sikerült meztelenre vetkőztetnie lelkét a dalok által. A zenekar nevéhez hűen valóban egy keserédes élménnyel gazdagított mindenkit, aki jelen volt (engem legalábbis biztosan).
Minden egyes zeneszámmal elmesél egy történetet önmagáról. Olyan érzéseket fogalmaz meg, énekel el, melyek a legtöbb emberben ott motoszkálnak. Párkereséről, szerelemről, szerelmi csalódásról, búcsúról, újrakezdésről, bizonytalanságról...mindezt olyan öniróniával, ami folyamatos mosolygásra készteti a hallgatót.
„Én nem hazudok, csak mondom, amit érzek.
Bár sokszor magamból is kevés dolgot értek.
Kötődnék, de merre hogy kötődjek?
Éjszakánként ilyenek gyötörnek.”
– részlet a Messze járó című dalból
Az alapvetően 60 percesre tervezett koncert, végül legalább 20-30 perccel hosszabbra sikeredett, köszönhetően annak a családias és bohém atmoszférának, amilyenné a zenekar fellépésével varázsolta a teret. A befejező számot, nem 1, nem 2, hanem 3 ráadás szám követte, mert szinte senki sem akarta, hogy vége szakadjon ennek a végtelenül őszinte keserédes valóságnak.
„Mondd el mit súg benned az ösztön!
Ne várd el, hogy mindig valaki üssön!
Most megint szép vagy, úgy ahogy régen.
Én leszek a csillagod és figyellek az égen.
Na halló, vedd föl! Itt a sötét oldal!
Elszív a mániád és repülsz a korral.
Hadd legyek neked az, aki számít.
Tudod, ami rád mászik, az el is csábít.”
– részlet a Csábító című dalból
