Manapság egyre többeket foglalkoztat a tudatos étkezés. A bioboltok egyre jobban kezdik meghódítani ezt a tudatosodni vágyó piacot, viszont ennek hatására (is), a fiatalok körében egyre népszerűtlenebb a saját családi vállalkozásként működő piaci standok vagy akár a hentesáru üzletek. Pedig szinte mindegyik hazai friss termékeket tart, sőt rengeteg hentesüzlet saját, házilag készített áruval dolgozik. Ennek nyilván nem a biobolt láncok az okozói, a magyar kisvállalkozók már régóta küszködnek ezzel a problémával. Amint megvetették lábukat országunkban a nagyobb üzletláncok, az évek során folyamatosan apadt a -többek között- már említett zöldségesek vagy a hentesüzletek bevétele. A multinacionális vállalatok költségvetéséből könnyebb kigazdálkodni azt a marketingkampányt, amivel a kevésbé tudatos vásárlókat meggyőzik, illetve a nyomottabb árak és a különböző hangzatos akciók miatt egyre több kis helyi vállalkozásnak kellett fenntarthatósági okokból végleg lehúznia a rolót. A biobolt láncok azt az űrt is hivatottak betölteni, amit a fentebb említett üzletek bezárásából fakadó hiány okozott. Budapesten viszont akadnak olyan éttermek, kisebb-nagyobb magyar üzletláncok vagy olyan reggelizőként működő helyek is, ahol főleg friss, helyi alapanyagokból dolgoznak, ezzel megtámogatva fenntarthatóságukat. Ezeket a helyeket mutatjuk be, így aki tudatosan szeretne étkezni, megtalálhassa a neki megfelelő alternatívákat.
Első megállónk egyenesen a Blaha Lujza tértől nem messze eső Vas utcai Zuppe-ba vezetett, ahol reggeliző jellegéből adódóan leginkább szendvicsek különböző variációival találkozhatunk. Kiemelendő a Fővám téri piac is, ahonnan kora reggelenként, egy beszerzőút keretében jutnak hozzá a napi működéshez szükséges friss alapanyagokhoz.
A város életében elsősorban mint reggeliző vannak jelen, a kínálatban viszont minden nap elérhetőek a levesek, illetve a saláta tálak is, így ha valakinek kedve szottyan egy szívet-lelket melengető leveshez, azt is megtalálja a kínálatban. Fontos, hogy a változatosság jegyében a leveseken naponta változtatnak, illetve ha valaki glutén vagy laktóz érzékeny, bármiből kérheti a neki megfelelő variációt.
Még a névválasztás is a levesből fakad, egészen pontosan az olasz zuppa szóból, ami meglepő módon csak annyit tesz: leves. Alfonz, a róka viszont annál érdekesebb, mivel nincs rá magyarázat. Ő csak Alfonz...a róka. Kicsit szigorú ugyan, de ez az ott dolgozó srácokról már nem mondható el, így ha Alfonz csábos tekintete be is invitál, a barátságos hangulat és az egészséges de annál finomabb ételek miatt vissza is térsz majd.
Majd elfelejtettem a töltött bundáskenyeret! Szívem csücske, viszont kevés az olyan hely, ahol nagymamáméhoz hasonló (mivel olyan nyilvánvalóan nem lehet, képtelenség!) már-már városi kuriózumot megtalálhatom. Igaz ő nem a töltött formáját készítette nekem, de ha eltekintünk attól, hogy a két egymásra tett bundáskenyér között van valami extra is, akkor megtalálhatjuk számításainkat. De csak ha időben érkezünk! Mivel már ebédidő előtt teljesen lefogynak belőle, így akik nem kelnek korán, könnyen pórul járhatnak.
Az ételt elvinni vagy helyben fogyasztani is opció, de a téli időkben inkább ajánlott az elvitel, mivel sajnálatos mód, az üzlet méretéből adódóan bent leülni nem lehet. Sebaj, úton a munkába vagy a suliba is be lehet tolni! Összegezve: ha tudatosan táplálkozol, fontos, hogy mindig friss kaját egyél de sokszor nincs időd és pont a Blahánál jársz, akkor ne gondolkozz sokat! Pacsi Alfonz, örök hála a bundáskenyérért!
Fotó: Kovács Bence
