Futok, rohanok, kapkodok, hogy utol ne érjen, hogy meg ne előzzön. Folyton a nyomomban lohol. Sürget, és valahogy mindig egyre többet és többet követel az életemből. Az életből, ami szinte már nem is az enyém... hiszen körülötte forog minden. Mert félek tőle. Félek attól, hogy egyszer lehagy.…

Február 29. Szombat. Végre tovább tudtam aludni, mint általában. Nem kellett az ébresztőmre kelnem. Habár így is sietéssel és azzal a borzasztó szorongással indult ez a napom is, amivel az összes többi.Gondolkodás nélkül lefőztem a kávémat, majd azon kaptam magam, hogy a konditeremben vagyok.…