Pesti történelem egy mosodában...avagy egy 60 éves ruhatisztító üzlet
2019. november 20. írta: Deanka

Pesti történelem egy mosodában...avagy egy 60 éves ruhatisztító üzlet

Budapest belvárosában számos épület a "testén" viseli az 1956-os oroszok ellen vívott szabadságharcot, a golyó ütötte nyomok a mai napig "ékesítik" a házak falait, a mindennapokban is emlékeztetve minket azokra a hősökre, akik nélkül aligha, de legalábbis sokkal nehezebben valósulhatott volna meg a 89-es rendszerváltás. A golyónyomokon és a nemzeti ünnepként megtartott tragédián kívül vannak még más történelmi emlékeztetőink is, nem kell hozzá más, csak nyitott szempár és egy csepp figyelem. 

Ilyen emlékeztető Molnár János kelmekészítő és vegytisztító mester ruhatisztító üzlete is, aminek nyitását a szabadságharc miatt kellett elodázni, így miután a harcok abbamaradtak és az orosz katonák elől sem kellett tovább pincékben bujkálni, 1957 elején nyílhatott meg a nyolcadik kerületi József utcában.

img_20191111_122529_2.jpg

János bácsi akkoriban ugyanúgy kezdte ezt a szakmát, mint bárki más: tanulmányai mellett inasként dolgozott egy mester keze alatt, aminek az a saját üzlet lett az eredménye, ami pultja mögül immár 95 évesen több mint hatvan évnyi nyitvatartási idő után is hihetetlen lendülettel várja a tisztíttatni érkezőket. A korát abszolút meghazudtoló mester rendkívül beszédesen és átszellemülten mesélte különböző történeteit, amin keresztül bárki átélheti azt a korszellemet, ami a mai napig körüllengi az üzletet.

Persze ma már közel sincs akkora forgalmuk mint annak idején, aminek számos oka van: ilyen például a "fast fashion" üzletek elterjedése - ahol kevésbé kényes és sokszor rossz minőségű anyagokból készült ruhákat árulnak -, a "gyorsmosodák" megjelenése, vagy  a mosógépek és mosószerek a "bármit kimosnak"-ra épülő reklámja is. Természetesen professzionális mosodákra szükség van, ha valaki a különleges kezelést igénylő ruhadarabját szeretné tisztíttatni lehessen rá lehetősége, viszont a tendencia sajnos az, hogy ezek a helyek, a hiányszakmákat betöltő mesteremberekkel együtt fognak eltűnni. 

img_20191111_122915_2.jpg

Az üzlet mindennapi működésében nevelt lánya és felesége is segítségére van, akik megismerését is munkájának köszönheti; az üzlet le sem tagadhatja családias mivoltát, van egy sarok, amire pillantva jobban megismerhetjük Jani bácsi és családja életét. Megtudtam továbbá, hogy számos ismert ember is ide járt: többek közt olyanok mint Grétsy László nyelvész, Tolnai Klára színésznő, vagy a 2-es metró építése miatt 1965-ben lebontott Blaha Lujza téri Nemzeti Színház munkatársai, de még a Ki mit tud című műsor zsűrijének ruháit is itt tisztíttatták. 

img_20191111_123935_2_1.jpg

Sajnos számos olyan üzlet és üzletág van, ami a folyamatos globalizáció, így a multinacionális vállalatok terjedése miatt kihalóban van. Azon maroknyi üzletek, amik próbálják kiszolgálni a piacot még működnek; ez viszont csak azoknak az elhivatott, dolgos, hajthatatlan és hozzáértő szakemberek munkája miatt lehet így, akik koruktól eltekintve űzik mesterségüket. Így van ez többek között a henteseknél vagy a szabóknál is: míg a hozzáértő - megfelelő szakképzést kapott - emberek élnek és dolgoznak, addig életben tartják szakmájuk szépségét és krémjét. Ahogyan eltűnnek, és a fiatalok érdeklődésének hiányában a szakirányú képzések teljesen megszűnnek, úgy ezek a szebb múltat megélt szakmák is elvesznek majd a multinacionális vállalatok gyárainak sorain. 

 

Ha tetszett lájkolj minket Facebookon is! Köszönjük szépen!

Ha van véleményed a témában, írj kommentet, beszéljünk róla!

A bejegyzés trackback címe:

https://virtualfreedom.blog.hu/api/trackback/id/tr8515304732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

élhetetlen 2019.11.22. 19:04:14

Hát igen. Hol volt, hol nem volt, még a Jókai téren is volt egy fémlakkozó műhely. Beadtam egy darab régi rézkilincset, aztán mentem érte. Még a Délinél egy kulcsmásolónál is lehetett lakkoztatni. A marokkói réztálaimat ott adtam be. Elvitték valahova, aztán készen visszahozták. Megszűntek. A következő egy nagyobb futam volt, majd harminc réz ablakkilincs, aminek szélesebb volt a takarólemeze, mint az ablakkeret. (Ez fel sem merült bennem, nem mértem le itthon). Nem veszik vissza, vásároljam le. Keskeny takaróval csak lakkozatlan van. Telefonálgatás, találtam valakit a város másik végén, aki ugyan csak polírozni tudott, de ismert valakit, aki csak lakkozni tudott, vigyem ki, ha ő kész, majd átviszi a lakkozóhoz. Ennyit már érdemes volt átvinnie. Jó. Aztán pár éve a Nagy Lovasnál vettem három lófejben végződő réz papírvágó kést, lakkozatlant. Itt megállt a tudomány. Több nap internetezés, telefonálás után egy autós és motoros alkatrészeket felújító cég fogadta be a szerencsétlen papírvágóimat. Fogynak a kis dolgokkal is foglalkozó kis szolgáltatók, de fogynak azok is, akik erre még igényt tartanának.